I. Salis-Soglio erőd

Erődtörténet

Az I. Salis-Soglio számú erőd a Siedliska erődcsoport központi erődeleme volt. A Siedliska környéki magaslatok megerődítését már a przemyśli erődrendszer építésének korai szakaszában tervezték. A rendelkezésre álló szűkös pénzügyi források azonban hosszú időre elhalasztották a munkálatok megkezdését, és arra kényszerítették a tervezőket, hogy a külső erődgyűrű vonalát szűkebbre szabják. Csak az 1880-as évek elején kezdődött meg ezen a szakaszon öt védmű építése. A legnagyobb objektum, az I. számú „Siedliska” erőd építése 1882-ben indult.

Ezt szánták az egész erődcsoport központi elemének. A fennmaradó négy objektum kisebb erőd volt:

• Ia (később I/1)
• Ib (később I/3)
• Ic (később I/4)
• Id (később I/6)

Ezeket az erődelemeket az I. főerőd előterében helyezték el, és először egy-egy tüzérüteg befogadására tervezték. Feladatuk az volt, hogy biztosítsák a csoport főerődjének védelmét. Az 1886-ban átadott, kétszintes, klasszikusnak mondható I. „Siedliska” erőd 1883-ban már épült, amikor lemondtak arról a tervről, hogy igazán korszerű páncélos erőd legyen. Az eredeti tervek szerint ugyanis páncélkupolás erődnek épült volna, négy 12 cm-es űrméretű löveget akartak beépíteni az erődbe, de ez anyagiak hiányában nem valósult meg.

Korszerűsítés és új nevek

Az 1890-es években jelentős korszerűsítési program kezdődött. Az I/1 és I/6 erődöket páncélos erőddé építették át, és közöttük további két új páncélos erőd (I/2 és I/5) létesült.

Ezzel egy időben az egész erődcsoport számozását és elnevezését is megváltoztatták:

• I/1 „Leśniczówka Byków”, később I/1 „Łysiczka”
• I/3 „Pleszowice”
• a kettő közé épített új erőd: I/2 „Byków”
• I/4 „Maruszka Las”
• I/6 „Dziewięczyce”
• a kettő közé épített új erőd: I/5 „Popowice”

Az I. „Siedliska” erődöt átnevezték: a továbbiakban báró Daniel Salis-Soglio táborszernagy nevét viselte, amit az uralkodó 1892-ben engedélyezett.

Szerkezet és helyőrség

Az I. főerőd fő falai és a födémszerkezet betonból készültek. Az erődön belüli válaszfalak, illetve az ellenség által közvetlenül nem támadható irányba néző főfalak téglából és kőből készültek. Az erőd bejárata a legjobban és legszebben kidolgozott téglaépítmény, amely az erődrendszerben megtalálható.

A földszinten négy belső udvarból nyíltak a legénység elhelyezésére szolgáló termek, a raktárak, a latrina, a két-két konyha és kút, valamint a mosdóhelyiség. A tüzérségi lövegeknek raktárak, lőszertároló- és szerelőhelyiségek álltak rendelkezésre. Az erőd födémszerkezetén alakították ki a tüzérségi tüzelőállásokat, amelyek mellett a kezelőállomány, valamint a lőszerek számára szilánkmentes fedezékeket építettek. A lövegeket és a lőszereket kézzel mozgatható, csigás rendszerű liftekkel juttatták a tüzelőállások szintjére.

A lövegállásokat úgy alakították ki, hogy a fő lőirány a várható támadás keleti iránya, illetve a szomszédos két erőd előtti térség volt, hogy tüzükkel oldalazni tudják a szomszédokat támadó gyalogságot. A gyalogság részére a mellvéden alakítottak ki lövészárkokat, hogy puskáikkal minden irányban – az erőd bejárata felé is – tűzzel tudják fogadni a támadókat.

Az I. számú erődbe tervezett háborús állomány: 8 tiszt, 400 legénységi állományú katona (hozzávetőleg egy gyalogszázad, illetve a vártüzérség állománya).

Az erőd ostroma

Az I. Salis-Soglio erőd és vele a Siedliska-erődcsoport a Przemyśl körüli keleti védelmi rendszer legfontosabb részét alkotta. Már a háború kitörését követően, 1914 augusztusában, az erődrendszer védelmére való felkészülés során az állandó erődítéseket kiterjedt tábori erődítésekkel egészítették ki. Az egyes erődöket lövészárokrendszerekkel kapcsolták össze, tábori tüzérségi állásokat, valamint földbe mélyített mellvéd alatti fedezékeket létesítettek. Így alakították ki a védelmi csoportokat. A Siedliska-erődcsoport az erőd VI. védelmi körzetéhez tartozott. Az 1914–1915-ös ostromok során a Salis-Soglio főerőd feladata a környező erődök és a keleti védelmi vonal támogatása volt.

Az októberi ostrom, 1914

A Salis-Soglio főerőd előtt álló Łysiczka erőd központtal kialakított csoport alkotta a Siedliska-erődcsoport legfontosabb védelmi körzetét. Az 1914. október 5–8. közötti ostrom időszakában a VI. számú védelmi körzet parancsnoka, Alfred Weeber tábornok úgy határozott, hogy a vezetési pontját nem a kijelölt I. Salis-Soglio főerődben, hanem attól mintegy egy-másfél kilométerre, a város irányában álló katonai barakktáborban állítja föl. A tábornok az október 5-i jaksmanicei szemrevételezésen döbbent rá, hogy óriási erők tűntek fel az erődrendszer keleti, délkeleti vonala irányában. Ezzel egy időben az orosz tüzérség tüze is markánsan erősebbé vált az I/1 erőd térségében. A Salis-Soglio főerőd és a köztes állásokban tüzelőállásban lévő osztrák–magyar tüzérség a támadó orosz csapatok mozgását akadályozta. A megerősített falak, a földdel fedett épületrészek és a védett tüzelőállások ellenállóvá tették az erődöt a tüzérségi támadásokkal szemben.

Az I/1 Łysiczka erőd védelme

A Siedliska-csoport I/1–I/6 erődjeit az októberi ostrom időszakában hatalmas erejű tüzérségi tűzcsapások érték. Az orosz 19. gyaloghadosztály 73. „Krím” gyalogezredének rohamai egymást követték a Salis-Soglio és a XV. számú Borek főerődök előtt álló I/1 Łysiczka erőd ellen, amelynek védelmét dr. Bielek István népfelkelő hadnagy, a magyar királyi 11. munkácsi népfelkelő ezred 2. századának parancsnoka irányította. A hadnagy parancs szerint 112 katonájával megszállta a később kulcsszerepet játszó erődöt, a századának másik felét, mintegy száz katonát Baranyai György hadnagy vezetése alatt az erődtől északra kiépített támpontba vezényelte.

A magyar honvédek lendületes ellentámadása heroikus küzdelemben vetette ki őket az átmenetileg elfoglalt erődrészekből.

A második körülzárás és a robbantás

A második ostrom (1914. november 8. – 1915. március 22.) időszakában az I. Salis-Soglio főerődöt közvetlen gyalogsági támadás nem érte.

Az erőd napjainkban

Az I. Salis-Soglio erőd a Przemyśl-erődrendszer egyik legismertebb és leglátványosabb romegyüttese Siedliska közelében, közvetlenül a mai lengyel–ukrán határ térségében. Az erőd jelentős része az 1915. márciusi felrobbantás következtében romos állapotban maradt fenn, ugyanakkor alaprajza, hatalmas földtömegei, kazamatái és védelmi rendszere ma is jól érzékelhető.

A helyszín különleges értéke, hogy nem rekonstruált múzeumi környezetben, hanem az eredeti tájba illeszkedve mutatja meg a przemyśli erődítés méreteit és az első világháborús pusztítás következményeit.