Az 1914-re megépült övvárban a belső védendő mag körül két védelmi rendszert építettek ki. A meghatározó a külső védelmi rendszer volt: a fő- és köztes erődök sora, amely a várost teljes egészében körülölelte.
Ez az oldal a teljes Przemyśl-erődrendszert mutatja be. Kiépítése az 1850-es évektől az első világháborúig több, jól elkülöníthető korszakban zajlott.
I. KORSZAK
1854–1855
Az építkezés kezdete
Az erődrendszer építésének első korszaka 1854–1855, amikor a tulajdonképpeni építkezés megkezdődik. Ez hozzávetőleg egybeesik a magyarországi komáromi Monostori erőd építésének megkezdésével. Friedrich Ritter von Pollini őrnagy tervei szerint és vezetésével nagy lendületet vesz, de hamar kifullad.
Ebben a két évben jobbára fa- és földsáncok, tüzérségi ütegállások és téglából-kőből épített más erődítési elemek készültek. Ezek az erődelemek jórészt már azokon a helyeken álltak, amelyeken ma is látható erődök vannak.
II. KORSZAK
1871-től
Állandó kő- és téglaerődök
Az erődrendszer kiépítésének folyamatát Daniel Salis-Soglio ezredes folytatta az állandó típusú, kőből és téglából épített erődök építésével. Az uralkodó, I. Ferenc József attól az esztendőtől kezdve kiemelten foglalkozott a krakkói és a przemyśli erődrendszer építésével, sőt 1873-tól a San melletti övvár-rendszer kapott prioritást.
III. KORSZAK
1880-as évek
A legintenzívebb építkezés
Talán a legintenzívebb időszaka az erődrendszer kiépítésének. Komoly és évente lebontott költségvetési források álltak az építés mögött. Kiemelkedő szerepet kapott Anton Werner altábornagy, akit Daniel Salis-Soglio után 1873-ban neveztek ki a przemyśli erődmérnökség igazgatójává. Ekkor épült a klasszikus tüzérségi erődök többsége, amelyek már komoly akadályt jelentettek az esetleges betolakodókkal szemben.
Ugyanakkor ebben a korszakban az is kiderült, hogy a korábban tervezett és az 1880-as években megépült erődelemek már nem tudnak ellenállni a nehéztüzérség támadásainak. A megoldás a betonfödémek és betonfalak alkalmazásában körvonalazódott: az erődrendszerben elsőként a Łętownia erőd átépítésénél alkalmazták a korszerű öntött betont.
IV. KORSZAK
1890-es évek – 1907
Páncélkupolás erődök
Az 1890-es évek elején induló negyedik, különösen fontos időszak a már páncélkupolákkal épített vagy korszerűen átépített erődök korszaka, amely tulajdonképpen a 20. század első évtizedében is zajlott. Egyes források 1907-re teszik a nagy erődépítések utolsó évét.
REKONSTRUKCIÓ
1900–1914
Egységes elvek szerint
A császári és királyi Hadügyminisztérium által kidolgozott erődrekonstrukciós programot 1900 és 1914 között hajtották végre. Az ebben az időszakban épített vagy felújított erődelemek már egységes elveken nyugvó tervekre épültek. Az „egy kottára írt” terveket lovag Moritz Ritter von Brunner altábornagy munkásságához lehet kötni.
AZ 1914-ES ÖVVÁR
Két védelmi gyűrű a város körül
Az 1914-re megépült övvárban a belső védendő mag (noyau) körül két védelmi rendszert építettek ki. A külső védelmi rendszer volt a meghatározó, ahol a fő- és köztes erődök sora készült el a háború előtt.
A belső gyűrűt elsősorban földsáncok, kevésbé téglából és kőből készült építmények jellemezték, és a nagy gyűrűhöz képest szinte jelentéktelennek minősült; védelmi képessége a nagy erődökét meg sem közelítette. Gyakorlati tapasztalat erről nincs: az orosz csapatok az ostromok idején a külső gyűrűt sem tudták elfoglalni, így a belső védelmi gyűrű teljesen érintetlen maradt.
Külső erődöv: a fő- és köztes erődök láncolataBelső erődöv: elsősorban földsáncokVázlatos, nem méretarányos ábra
AZ ERŐDÖK TÍPUSAI
A tulajdonképpeni védelmet a külső védelmi gyűrű erődelemeinek láncolata jelentette, amelyben harcászati feladatuk szerint többféle erődöt különböztethetünk meg.
GÜRTELHAUPTWERK · I–XV.
Övfőerődök
Az uralgó magassági pontokon úgy helyezték el őket, hogy tűzhatásukkal saját maguk és szomszédjaik védelmére is képesek legyenek. Ezek az erődök jórészt már egységerődök (Einheitswerk) alakjában épültek, és a közelebbi és a távolabbi harc követelményei szerint egyaránt fel voltak szerelve.
Az övfőerődök I–XV. számozást, illetve neveket kaptak.
Gürtelhauptwerk I – az I. Salis-Soglio övfőerőd 1914-es alaprajza
KÖZELHARCERŐDÖK
Öv- és köztes erődök
Az övfőerődök hálózatát – ott, ahol a terep megkívánta – öv- és köztes erődök egészítették ki. Ezek az erődelemek tüzérségükkel jobbára csak közvetlen környezetük megszilárdítására és az erődtérközök oldalazó pásztázására szolgáltak.
A fővédelmi övben és a térközökben kiépített erődök funkcionális harcászati felépítése – még ha építészetileg különböztek is – „egy kottára” készült.
AZ ERŐDRENDSZER SZÁMOKBAN
35
erődítési elem a külső erődövben: 15 övfőerőd és 20 öv- és köztes erőd
12
páncélkupolás erőd
23
kő- és téglaépítményű erőd
1 + 6
a belső erődövben: egy kő- és téglaépítményű erőd és hat falazott földerőd
A hatalmas erődítési rendszerben mindezeken felül számos tábori erődítést, ütegállást és előtérállást építettek ki 1914-ben, amelyeknek meghatározó szerepe volt az erődrendszer védelmében.
